beküldte: Lena 2009-06-09 14:38:49
a tóban laktunk
-----------------
Tóban, tóban?!
Burzsoá
nekünk csak egy kis pocsolya jutott, azt is vinnünk kellett magunkkal amikor üldöztek a kóbor kutyák
mi évekig egy 1 köbméteres félig telt emésztőgödörben aludtunk 14-en, bogarakat és férgeket ettünk, és közben folyamatosan vertek minket. elég sokba került, de nem panaszkodom
"beküldte: feri 2009-06-10 22:50:49
mi évekig egy 1 köbméteres félig telt emésztőgödörben aludtunk 14-en, bogarakat és férgeket ettünk, és közben folyamatosan vertek minket. elég sokba került, de nem panaszkodom"
az lófasz!, mi ezért még fizettünk is, 24-en, és miden nap elvertek minket szegecses bikacsökkel.
mi minden este kirágtuk a lyukat, éjszakára a szánkban kellett tartani a földet, hogy reggel visszaköpködjük
és amikor a burzsoá emésztőgödörlakó szomszédok szippantóskocsija átment rajtunk mehettünk bogarat meg férget szedni, hogy valahogy lerójuk a büntetést amit kiszabtak ránk mert pénzünk az soha nem volt csak tartozásunk
mi kelet magyarországra jártunk feketén dolgozni, hogy tudjuk törleszteni a lyukbérlet hátralékunkat
20 éves koromig azt hittem, hogy a verés az egy étel, mert nálunk az volt vacsorára
sírtam volna az örömtől, ha úgy élhettem volna, mint ti
amikor elfogytak a bogarak a és a férgek, lopni jártunk a téeszbe olyan moslékot, amit visszaöklendeztek a disznók, de azt is a lányoknak adtuk. mi fiúk csak a lerágott lábkörmeinket ehettük
úgy néztünk tévét, hogy ketten bebújtak egy papírdobozba, és ott időjárást mondtak, meg eljátszották a TJ Hookert, de később a koli igazgató elvitte a dobozt is, mert elmaradtunk a kolidíjjal, onnantól csak bungee jumpingozhattunk egy lámpaoszlopról, persze kötélről nem is álmodhattunk
amikor felsőbbévesként javultak kicsit a körülmények, már román kvarcjátékozhattunk is esténként egy órát (az összekulcsolt kezeink két hüvelykujjának pörgetésével)
nekünk a sírás is luxus lett volna, mivel a könnyzacskóinkat naponta háromszor lecsapolták, az emésztőgödörben élő földesurak amit kozmetikai cégeknek adtak el busás haszonnal
abból aztán megvehették az elkényeztetett gyerekeiknek a legújabb kartondobozokat, a finom előemésztett (még emészteniük sem kellet) moslékot meg járathatták őket a drága iskolába
hetekig elmélkedtünk azon, hogy mi kerülhetett a kocsijába, amitől olyan nagyon büdös van benne. ázott lábszagszerű volt, és hétről hétre intenzívebb, egyre elviselhetetlenebb. amikor már nem bírt beülni a szagtól a kocsiba megkereste: egy bontatlan doboz, márciusi lejáratú kaukázusi kefír volt az, beszorulva az anyósülés alá. ekkor már júniust írtunk...
mi egyszer egy kölcsönkocsival utaztunk külföldre
aminek nagyon büdös volt a csomagtartója
a második határátlépésnél szétkapták a kocsit mert gyanúsak voltunk :-) meg büdösek is
és akkor végre a vámos megtalálta azt az oszlásnak indult muflon fejet amit a tulaj egy pár hete az autóban felejtett
(:
kaptam egyszer egy kilónyi sárgabarackot, amit beraktam az üres csomagtartóba, hogy ne forrjon fel az úton. persze kibomlott a nylon, és pár szem kigurult. összeszedegettem őket, hűtőbe be. aztán a csomagtartóban egyre inkább indult az erjedés szaga. elvittem kitakarítattatni, hogy amit én nem találtam meg, akkor majd ők. később akárhogy nyitogattam a csomagtartót egyre durvább, már pálinkaszag terjengett benne, de a szőnyeg csodaszép fekete, sehol egy folt. gondoltam egyet, és mélyebbre néztem: a zár alatt a szőnyegen már egy magjáig oszló sárgabarack nézett rám : körülötte igényesen kiporszívózva.
a tóban laktunk
-----------------
Tóban, tóban?!
Burzsoá
nekünk csak egy kis pocsolya jutott, azt is vinnünk kellett magunkkal amikor üldöztek a kóbor kutyák
hint: Landsberg... utal a teljes személyiségre aki ilyet írhatna... hadd ne kelljen tovább magyaráznom.
mi évekig egy 1 köbméteres félig telt emésztőgödörben aludtunk 14-en, bogarakat és férgeket ettünk, és közben folyamatosan vertek minket. elég sokba került, de nem panaszkodom"
az lófasz!, mi ezért még fizettünk is, 24-en, és miden nap elvertek minket szegecses bikacsökkel.
és amikor a burzsoá emésztőgödörlakó szomszédok szippantóskocsija átment rajtunk mehettünk bogarat meg férget szedni, hogy valahogy lerójuk a büntetést amit kiszabtak ránk mert pénzünk az soha nem volt csak tartozásunk
20 éves koromig azt hittem, hogy a verés az egy étel, mert nálunk az volt vacsorára
amugy mire jo a sumakuma, vagy ha van 3 diplomad?
igazabol semmire - pont erre celoztam ;)
amikor elfogytak a bogarak a és a férgek, lopni jártunk a téeszbe olyan moslékot, amit visszaöklendeztek a disznók, de azt is a lányoknak adtuk. mi fiúk csak a lerágott lábkörmeinket ehettük
úgy néztünk tévét, hogy ketten bebújtak egy papírdobozba, és ott időjárást mondtak, meg eljátszották a TJ Hookert, de később a koli igazgató elvitte a dobozt is, mert elmaradtunk a kolidíjjal, onnantól csak bungee jumpingozhattunk egy lámpaoszlopról, persze kötélről nem is álmodhattunk
amikor felsőbbévesként javultak kicsit a körülmények, már román kvarcjátékozhattunk is esténként egy órát (az összekulcsolt kezeink két hüvelykujjának pörgetésével)
abból aztán megvehették az elkényeztetett gyerekeiknek a legújabb kartondobozokat, a finom előemésztett (még emészteniük sem kellet) moslékot meg járathatták őket a drága iskolába
:D
aminek nagyon büdös volt a csomagtartója
a második határátlépésnél szétkapták a kocsit mert gyanúsak voltunk :-) meg büdösek is
és akkor végre a vámos megtalálta azt az oszlásnak indult muflon fejet amit a tulaj egy pár hete az autóban felejtett
de a szag az maradt
kaptam egyszer egy kilónyi sárgabarackot, amit beraktam az üres csomagtartóba, hogy ne forrjon fel az úton. persze kibomlott a nylon, és pár szem kigurult. összeszedegettem őket, hűtőbe be. aztán a csomagtartóban egyre inkább indult az erjedés szaga. elvittem kitakarítattatni, hogy amit én nem találtam meg, akkor majd ők. később akárhogy nyitogattam a csomagtartót egyre durvább, már pálinkaszag terjengett benne, de a szőnyeg csodaszép fekete, sehol egy folt. gondoltam egyet, és mélyebbre néztem: a zár alatt a szőnyegen már egy magjáig oszló sárgabarack nézett rám : körülötte igényesen kiporszívózva.
ez asszem voltmár itt...